Vesztettek, mégis kormányra kerültek – A kommunisták esélyt sem adtak a demokráciának

Írta: itv , - Frissítve: 5th November, 2017 - 8:20am

Téma: 

A második világháborút követő átmeneti időszakban a pusztítás horrorából épp csak felocsúdó Magyarországon sokan reménykedtek abban, hogy egy demokratikus rendszer válthatja a korábbi autoriter hatalomgyakorlást. A bizakodóknak azonban csalódniuk kellett: az előbbinél is keményebb, diktatórikus berendezkedés alakult ki, mely évtizedekre bebetonozta a hatalomba a Moszkva által támogatott kommunista vezetőket.

 

A magyarországi harcok után hét hónappal, 1945. november 4-én került sor az első demokratikus nemzetgyűlési választásokra hazánkban. A felálló parlament a csupán júniusban teljessé váló ideiglenes ügyvivő testületet váltotta a hatalomban. Az általános, egyenlő és titkos választójog alapján rendezendő nemzetgyűlési választásokról szeptember közepén fogadták el a jogszabályt, amely értelmében minden 20. életévét betöltött magyar állampolgár választó és választható volt. Ez alól csak a korábban feloszlatott pártok és szélsőjobboldali szervezetek országos vezetőségének tagjai és a háborús bűnösök jelentettek kivételt.

A törvény a parlamenti mandátumok pontos számát nem határozta meg, csak az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatok számát rögzítette, így a Nemzetgyűlés létszáma egyedül a választók részvételétől függött. A választásokon valós eséllyel csak a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF) pártjai (a Független Kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt) indultak.

Hivatalosan az egységszervezeten kívüli pártok is részt vehettek a voksoláson, amennyiben ezt jóváhagyta az Országos Nemzeti Bizottság, és a szovjet tábornok, Kliment Vorosilov marsall vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság sem emelt vétót. Ez egyedül a Magyar Radikális Pártnak sikerült, ám ők végül nem jutottak be a parlamentbe.

Bár az MNFF pártjai külön listán indultak, még a választások előtt jelezték: folytatják a közös kormányzást a választások után is. Ennek ellenére rendkívül kiélezett kampány zajlott az egyébként együttműködő politikai erők között. Az egyházi vezetés és a „polgári tábor” egységesen az FKGP mögött sorakozott fel. A vallásos választópolgárokat csak megerősítette Mindszenty József hercegprímás október 18-i pásztorlevele is, melyet az ország számos katolikus templomában is felolvastak a híveknek.

Az 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választásokon a 4 774 653 szavazásra jogosult állampolgár csaknem 93 százaléka részt vett. Az érvényes voksok száma meghaladta a 4,7 milliót. A kisgazdák elsöprő győzelmet arattak, a szavazatok 57,03 százalékával megszerezték az abszolút többséget. Az SZDP 17,41 százalékot, míg a kommunisták 16,95 százalékot értek el. Az NPP 6,87 százalékot, a PDP 1,62 százalékot szerzett. A magas részvételnek köszönhetően összesen 409 mandátumot osztottak ki a törvényhozásba bekerült pártok között. Ezenfelül a nemzetgyűlés tíz tekintélyes közéleti személyiséget is behívott tagjai sorába.

„Leszalámizott” demokrácia

A fölényes kisgazdapárti győzelem ellenére – a korábbi ígéretekhez híven – folytatódott a koalíciós kormányzás. Ezt részben a nemzetközi szereplők is elvráták, a háború utáni időszakban. A kormányfő az FKGP-s Tildy Zoltán lett, akit köztársasági elnökké választása után, 1946 februárjában a szintén kisgazda Nagy Ferenc követett.

Az új kormány november 15-én alakult meg hét kisgazdapárti, három-három kommunista és szociáldemokrata és egy parasztpárti politikussal. A jobb- és a baloldal kiegyensúlyozott koalíciós kormányzásának hamar vége szakadt. A kommunisták az úgynevezett „szalámitaktika” bevetésének köszönhetően felőrölték a jobboldali politikai erőket, és a két évvel később tartott „kék cédulás”, csalásokkal tűzdelt választáson végleg maguk alá gyűrte a többi pártot, újabb lépést téve ezzel az egyeduralom felé.

 

Kapcsolódó cikkeink